1989. Yamaha Super Tenere 750

Az évek alatt az XT 550-ből XT 660 lett, és ’89-ben megjelent a király típus a 750 kéthengeres Super Ténéré. Minden téren felülmúlta elődeit és mondhatni a konkurenciát is. A sport sikerek a ’90-es évek elején legendává tették. Stéphane Peterhansel hatszor nyerte meg vele a Dakar rally-t.

A francia 1991-1998-ig zsinórban alázta a mezőnyt Yamahájával. Volt hogy defektes hátsóval tette meg a célig tartó távot. A verseny motor megbízható volt és nagyon erős. Megvolt tehát az alap az utcai kivitelhez. 1989-ben kiadták a versenygép polgári változatát. A 850 helyett 750-es pörgős kéthengeres soros motorja 3-3 szelepen keresztül szívta a keveréket. A hengerenként 5 szelepes technika igazi világszenzáció volt akkortájt. Előnyei a jó hatásfokú és gyors gázcsere, de bonyolult és kissé iszákos lett. A korabeli sajtó is emlegette, 8 liter bizony átlagosnak számított 100 km-enként. Két személlyel megpakolva, hegymenetben bő 9 is számolható. Gyakorlatban ez kb 300-350 km-es hatótávot jelent a 26 literes tankkal. Érdemes figyelni a tartalék állásra, rángatással jelzi a maradék 4-5 litert.

De amíg ez bekövetkezne addig vérbeli élményekben lehet részünk. Érdekes lenne a kor  túraendúróit előtte kipróbálni, így mutatná meg igazi erényeit, mit is tudott a maga idejében. Már elsőre igen tekintélyes külsővel rendelkezik, felülve pedig még nagyobbnak érezni. A piszok magas 865 mm-es nyereg magasság fejedelmi kilátást biztosít, de ide bizony kell a 180 pluszos magasság. Feltűnik az egyenes, aktív testtartás, a kissé keskeny de magas kormány, az asszimetrikus lábtartók (a jobb oldali kissé kiáll a kipufogó miatt), valamint a kemény nyereg. Azonban érezzük a tartósságot a mindenen átrobogó masszív méreteket. A műszerfal jól olvasható és hozza a régi elvárásokat, de bizony elférne az üzemanyag kijelző. Marad a klasszikus óracsoport a ’80-as évekből. Egy ilyen motoron az ember amúgy is a tájat nézi, nem a műszereket.

Elindulva, egy nyomatékos, pörgős erőforrást kezelünk  a jobb kezünkkel. Szépen, egyenletesen húz, közvetlenül reagál a karburátor.

A majd 70 lóerő széles tartományban hozza a nyomatékát, 50 körül már elválthatjuk az ötödiket. Sajnos ez vissza is köszön az autópályán, 130-140 körül  már pörög a motor. Egy hatodik itt kímélné a fogyasztást. Segít ha a súbertűt vissza állítjuk az alsó állásba, vagy svájci fúvókát használunk. Ezzel fél-egy litert spórolunk, bár kissé elgyengül tőle.

Akik hosszú távon használják nem veszik ezt rossz néven, kárpótolja őket a kényelmes, nagy teherbírású futómű és a párját ritkítóan elnyűhetetlen blokk. Az internet világában sokan post-olják Ténéré-jüket 100.000 km feletti távval, minden komolyabb problémák nélkül. A ’93-ig problémás feszültségszabályzó, ami sorra előkerül, a baloldali takaró idom alatt egyszerűen és nem túl drágán cserélhető. Bontókban nem ritka darab. A karburátor membrán gumija szokta megadni magát, de a tízezres tétel felett nem találkozni más hibákkal. A szokásos kopó alkatrészek, fék, kuplung, bowdenek, lánc, lánckerék cseréje sem ördögi művelet, könnyen szerelhető és pénztárca barát. Az olaj, olajszűrő és a légszűrő cseréje már kissé nehezebb, meg kell bontani a fél motort. De kis gyakorlattal rutin feladat az otthoni barkácsolóknak.

Amúgy a száraz karteres blokk nem csipegeti az olajat, 6000 km-enként cserélve szinte agyonverhetetlen, de a szelephézagot 24.000 km környékén állítsuk be. Sajnos ez egy napos művelet, alaposan le kell vetkőztetni a paripát.

A kötelező szervízekre megéri figyelni, meghálálja a sok tíz ezer gondtalan kilométeren. Akik megszokták klasszikusabb stílusát el nem cserélnék. Nemzetközi klub oldalak tele vannak mindenféle hosszabb-rövidebb világ túrákkal, bizonyítva a mai napig, hogy megállja a helyét. Vízhűtéses motorja nagyon bírja az egész napon át tartó menetet, a végletekig lehet gyötörni. Kényelmes tempóban a fékek is kiválóan teljesítenek egy puhább fékbetéttel. A gumi ágyazású kormány felfogatás tompítja a twin rezgéseit, de kissé nyúlós érzetet ad. Van aki fém lapokkal merevíti.

Eredeti cikk: http://motoverzum.com/yamaha-xtz-750/

Taki véleménye a Yamaha Super Tenere 750-ről