Taro véleménye a Yamaha XT1200 Z Super Ténéré-ről

Már minden klubtag kíváncsian várta az új Tenerét. Szerencsére Tarovics – a hazai első XTZ1200 tulajdonos – megosztotta velünk véleményét.
Tessék:

“Akkor sokak kérésére röviden összefoglalom a véleményemet az 1200-es Super Teneréről. Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy bizony elfogult vagyok a Yamahával kapcsolatban (természetesen erről a galád Japók tehetnek, akik állandóan táplálják e kényszeres, gyógykezelésre szoruló rajongást, olyan gépekkel mint pl a 2010-es SUPER TENERE?). Ettől függetlenül szeretném objektíven bemutatni pontos szituáció leírásokkal, illetve mások véleményével alátámasztva (vagy megcáfolva) a véleményemet.
Rólam annyit, hogy 2005-ben ültem először motorra és azóta töretlen a szerelem. Más típusú motorok tekintetében a tapasztalatom igen rövid saját vezetési élményen, sok túrán tapasztalt, más motorokkal előforduló eseményekből, illetve természetesen a „mendemondákból, cikizésekből, talán igazsevolt történetekből tevődik össze.
Jelenleg van egy 2008-as FJR, egy2008-as XT660Z, egy 2010-es XT1200 Super Tenerém (a 3 motorban összesen van 97.000km). Van még egy robogó, egy gyerek crossmotor, egy Suzuki 650 Bandit. Motort veszek, de el nem adok?!

Szóval a vas:
2010 február végén, amikor a Törököknél bemutatták a gépet, én másnap lementem Tatára (az ország általam ismert Yamaha kereskedései közül az egyetlen, akik szerint a vevőért vannak és nem fordítva)és lefoglalóztam a 2010-es év első Magyarországi 1200-as Super Teneréjét.
2010. június 3-án átvettem, majd az esőben még gyorsan beletekertem 300km-t. 4.-én 910km után lecseréltük a motorban az olajat, olajszűrőt, a kardán olaját és átnéztük. Számomra egyáltalán nem volt meglepő, de a világon semmi baj nem adódott (ez volt a hivatalos marketing verzió?).
Vasárnap elmentem a Hungaroringre, de nem a pályán nyüstöltem, hanem a rendőr motoros oktatáson kicsit teszteltem a fordulékonyságát, súlyát, kezelhetőségét.
Tapasztalatok: A motor súlya egyáltalán nem érződik, minden fordulatszám tartományban tökéletesen teszi a dolgát.
Eszméletlen!!! Kezelhetőbb mint a 186 kg-os kis Tenere, fordulékonyabb, nincs probléma az alacsony fordulattal, stb. Itt adódott az első probléma a géppel. A köröket csinálgatva minden gond nélkül tudtam flexelni balra, de jobb oldalon csak nem sikerült a koptatóig dönteni. Már vagy 5 perce körözgettem, mire végre szikrázni kezdett a jobb oldala, de valahogy nem volt kerek a történet. Megállva rögtön észrevettük, hogy azért, mert a jobb oldalon nem volt felszerelve a koptató a lábtartó aljára. Nosza odamentem a Yamaha Hungária standjához és vázoltam a problémát. Mivel éppen ott volt kiállítva Mackó úr által is tesztelt másik ST, kiderült, hogy jobb oldalon azon sincs koptató!!! Szerencsére rugalmasan elszakadt a problémától a srác és letekerte a bal odalit (én meg fel a jobb oldalra). Ezúton is köszönöm a megfelelő hozzáállást.

Következő hét szerdára elértem az 1600 km óraállást ( eddig tartott a bejáratás). Aszfalton a motor tökéletes túratárs. A futómű észrevétlenül teszi a dolgát (nem főz kávét, nincs mögötte komoly marketing duma, nem telelever, nem új fejlesztés, csak a dolgát teszi, de azt tökéletesen) a fékek veszettül hatékonyan dolgoznak, jól adagolható a fékerő, a fogyasztás nem érte el az 5 litert 100 km-en. A módválasztó kapcsolóval a Japók gyakorlatilag megoldották a gombnyomásra történő, menet közbeni motorcserét! Túra módból gázvisszaengedéssel átkapcsoltam sport módba és mintha seggbe rúgták volna. Eszméletlenül robbanékony lett az addig simán, minden agressziótól menteses, nyugdíjas igazolványra kedvezményben részesülő, komótos túra masina. Na ez már nekem való?! Egy kicsit a Bakony felé tekeregtem és csodálkoztam, hogy kanyarokban lábtartóig döntve is kényelmesen, biztonságosan, de egyszersmind agresszíven repül a masina.
Ekkor próbálta ki Imi barátom, akinek bár nincs izlése?(Honda pan Europa)motoros tudásáról annyit, hogy oviban hátsó lánckerék volt a jele. Amikor kicsit kipróbálta Csepelen, leállt a forgalom és autógrammokért esedeztek a szűzlányok nála (pedig csúnya?) Viccet félretéve, leszállt, körbevigyorogta a fejét és közölte, hogy ez a motor csoda és párja nincs (hát persze, hisz egyetlen?). E vélemény hallatán kicsit kihúztam magam és egésznap az ülés fölött 10 cm-el lebegtem motorozás közben.
Kipróbálta egy GS funclub tag barátom is (inkognitóját kénytelen vagyok megőrizni a testi épsége iránt érzett aggodalmam okán). Ment egy rövidet és közölte, hogy ez a motor kezelhetőbb, erősebb, és összességében jobb motor mint a GS!!!
9.-én a gumikat eldobtuk, amikkel a Yamaha szállítja és feltettük a TKC 80-at, hiszen ezt a motort off road túrákhoz vettem. Mivel 10-én indultunk Transalpina túrára négyen, egy Varadero, egy 1000-es strom, egy transalp és a gyönyör maga, én 9-én este lementem Makóig, hogy ne keljen korán kelnem, illetve hogy a Tenere klub oszlopos tagjai kipróbálhassák a vasat.
Ezek az urak tudják értékelni a csodát, így a véleményeket sommásan összegezve VISSZATÉRT A LEGENDA!. Egy röpke eseményt mindenképpen szeretnék megosztani a nagyérdeművel:
Sztív, a Tenere klub motorja megérkezve a találkahelyre leszállt a 600-as teneréről és azzal a lendülettel felszállt a „nagy tenere” nyergébe…és majdnem átesett a másik oldalra, mert a 600-ast megszokva, nem számolt azzal, hogy ez a motor a kicsikhez képest légnemű? .
A túra kapcsán kipróbáltuk a Tenerét sóderrel vastagon behintett hegyi szerpentinen, tengelyig sárban, köves folyómederben, patakban, porban. Tapasztalatom az, hogy a motor ezerszer könnyebben kezelhető, mint a kis Tenere. Állva motorozva azonnal szembeötlik, hogy a mérnökök terepre találták ki. 181 cm magasságomhoz a motor tökéletesen kényelmes állva, a műszerek láthatóak, a váltás, fékezés kényelmes (a kis Tenere hátsó fék pedálja annyira rossz helyzetben van, hogy nem lehet terepen fékezni vele). A sóderes szerpentinen próbálgatva kiderült, hogy az ABS nem csinál olyanokat, mint a GS, vagyis nem tiltja le a féket az ABS, hanem teljesen hülyebiztosan, észrevétlenül teszi a dolgát. Sóderben, a kanyarhoz 100 km/H sebességgel közeledve óvatosan, majd egyre agresszívebben tapostam a hátsó féket, tesztelve, hogy hogyan dolgozik az ABS, illetve mikor dobja be a törölközőt és közli, fék nélkül egyszerűbb. Nos ilyeneket nem tesz, de határozottan fékezi a motort, de a vezető érzése az, hogy sima aszfalton fékez és minden gond nélkül kanyarodik. Az első fék teljes erővel bemarkolása a sóderrel bevont kanyarban pl. annyi reakciót vált ki a gépből, hogy láss csodát, fékezünk és csúszás nélkül kanyarodunk.
Amennyiben a kipörgés gátlót 2-es fokozatba tesszük, akkor a fenti úton picit észrevehetővé válik, hogy a motort ilyen elektronikával szerelték (egyébként csak a sárga lámpa felvillanása jelzi hogy dolgozik minden egyéb jel, érzés nélkül), de erőcsúsztatás, de még finom keresztbemenet is kivitelezhetetlen, amíg ki nem kapcsoljuk.
Sárban olyan vele motorozni, mintha egy 120 kg-os crossgéppel nyomulnánk. Állva, súlypontáthelyezéssel tökéletesen irányítható, meglepően fordulékony. Egy kb 80cm mély, 3m hosszú sáros pocsolyában az első kereket kb fél méterrel eldobta valami jobbra, de egy kis gáz és kormány korrigálás után ment, mint a vonat. Azért írom le ezt a kis történetet, mert a jobb oldalon meredek szakadék volt, de valahogyan végig biztonságban éreztem magam, illetve a motort végig a kezemben éreztem. Itt jegyezném meg, hogy a futóművet nem állítottam semerre, pedig feltettem a két oldaldobozt konzervekkel, komoly súllyal. A TKC-ban 2,5 bar volt a terepen is, mert mire eszembe jutott, hogy le kéne engedni, addigra vége volt a túrának?
A Varaderot kipróbálva (Bike-R meg kipróbálta a ST-t) azonnal sírógörcs kezdi betölteni a sisakplexit! Nem is értem, hogy mire való a Varadero, de motorozni kemény vele?. Na jól van, csak vicc vót, szóval nem egy kategória a kettő. Bike-R véleménye szerint tökéletesre sikerült a gép.
Ide kívánkozik, hogy Joci is kipróbálta és bizony ő nem volt meggyőzve, saját szavai szerint jó gép, de nem tudja, hogy sárban, dagonyában hogyan viselkedne (aszfalton próbálta), véleménye szerint ott nehéz lenne. Na nem a motorozás, de a felállítás mindenképpen.
Én két hibát találtam, de az egyik szubjektív és változik a véleményem.
Az első rossz pont, hogy sajnos még mindig eszetlenül kemény a kuplung kezelése, ez bizony az FJR és a kis Tehén problémája is. Hosszútávon, érdekes módon az ember bal keze fárad el, nem a jobb.
A másik rossz pont, hogy elsőre kemény az ülés, de hozzáteszem, hogy hosszabb úton aztán nem váltotta be a negatív várakozásokat. Még nem döntöttem el, hogy üléscsere lesz, vagy jó ez így ahogy van. ”