Kell egy motor!

A kezdetek.

Betegség ez, biz’ betegség. Ám szenvedés és kór helyett, a tudat alatt boldogság lappang, s tör hirtelen felszínre.

2011-et írunk, motoros előélet nélkül kipróbáltam a barátom GS500E-jét, gondolom mindenki ismeri, Japán csoda, sor kettő ikerblokk, 42 ló, léghűtés, rövidke utcában, nem is olyan gyorsan, váltás nélkül, ja persze, sisak és szemüveg sem volt. Minek?! Ám az élmény…
Eddig is tetszett maga a motorozás, de ekkor vált számomra tudatossá, ekkor kezdödött, itt fertőződtem meg.
Viszont már akkor is felemeltem a hangom a gésák lábcsonkításához hasonlítható kényelmetlen üléspozícióra, amit a sport motorok, és ugyan úgy a naked bájkok is hordoznak. Beszélgettem a barátommal és felvilágosított, hogy létezik embernek szánt motor is a kényelmet és a jó kiállást tekintve, túraendúrónak hívják. Viszont olyannira megtetszett a dolog, hogy a következő pár hétben megismételtem azt az oda vissza 400m-ert, azon a gésaképző bordó unikornison.

Még mindig 2011-et írunk, megakadt a szemem a TDM850-en, sor kettő, folyadékhűtés, 80 lóerő. Túraendúró.
Ez kell nekem, olyan daliás, kényelmes az üléspozíció, és azok a kereklámpák… Persze nagy, erős, és biztosan veszélyes is… kéne egy kisebb, csak míg megtanulok motorozni, és a finommechanikai rutinok be nem ivódnak a kisagyamba… node minek, másra kell a pénz… ügy altatva.
Eközben nagy szabású terveket szövögettem, amihez nem kevés pénz kellett, így minden motorral kapcsolatos dolog a háttérbe szorult. Ez a fajta bizonytalanság végig kísérte az életem “motorozós” szakaszát. Nagyon hamar el tudtam dönteni, hogy akár már holnap vásárolok egy motort, de még gyorsabban le tudtam beszélni magam a vásárlásról. A végén igazából ebbe fáradtam bele. Nem voltam biztos benne, hogy én a motoros társadalom része akarok lenni, és erre a választ csakis úgy tudhatom meg, hogyha az leszek, még ha kis időre is.

2012 év vége, barátom szól, hogy törvényváltozás a küszöbön, és a régi rendeszer szerint könnyebb és gyorsabban meg lehet szerezni a jogosítványt, vagyis a korlátlan A-t. Csak köt az idő. Nagyon gyorsan, a barátom barátjának a barátja elven, sikerült egy oktatót felhajtani, aki persze nem oktat motorvezetést, így egy ismerőse lesz majd az én motoros oktatóm. Nem szeretnék részletekbe menni ezzel kapcsolatban, nem tudom, hogy az ilyen dolgoknak mennyi az elévülési ideje. 🙂 Lényeg, hogy az akkori Romániai közlekedési törvényeknek megfelelően, 2013 januárjában, sikeres elméleti vizsgát tettem hétfőn, szerdán ültem motorra hivatalosan elösszőr, és csütörtökön sikeresen levizsgáztam a rutin pályán.
Végre, kész ez is. Gyors volt és nem tanultam semmit, de megvan. Csendben lapúl a zsebben.

Telt az idő, sok minden egyébbel foglalkoztam, a munkám is nagyon sok energiámat és időmet kötötte le.

Nagy változások történtek az életemben, a motorozás még mindig fejben, de egyre mélyebben. 2013 áprilisában, 5 napos gondolkodási idő után, elfogadtam egy állásajánlatot, és mindent otthagyva kiköltöztem Magyarországra. Éltem az életem, néha elcsábultan nézegettem a használt motorok hírdetéseit, de mivel nem volt rá pénzem, nem tudtam semmit sem lépni ezügyben.

2014. Megszületett a végső elhatározás, hogy nekem kell egy motor. Túraendúró! Ez fix.
Nyár elején nem volt pénzem, de nagyon nagy volt a vágy. Állandóan a motoros hírdetéseket bújtam. Ekkor viszont már a Dominátor volt nálam a nyerő, itt már megfogalmazódott az egy henger előnye, egszerűsége, és hangja.
Valami kis, kicsi, NX250, NX400 pont jó lenne, közben a barátom súg, hogy kicsi lesz az, hamar kinövöm. Teltek a hónapok. Ősz lett, pénz a zsebben. Következő kiszemelt alany/áldozat az NX650, csak hogy mindenkinek jó legyen, Gabi majd valahogy megtanúl vezetni…
Tanácskérés a dologban jártasabb emberektől, végül egy kapott hírdetés link alapján elkezdtem nézegetni az XTZ-ket, egy henger, 48 ló, daliás kiállás, szép, eccerű, és azok a kerek lámpák… Igaz ami igaz, 1995-ös, 19 éves…
A barátom barátjának a barátja elven haladva, eljutottam Kisti-hez, beszéltem vele és mondott pár igen szép dolgot a motorról.
Eldöntődött. Ténéré-m lesz.
Majd ezen, majd most, ejsze megtanulok motorkázni. A hirdetést megmutattam mindenkinek, és mindenkitől buzgó módon tanácsot vártam. Közben megtaláltam a Yamaha TÉNÉRÉ fórumot, ott is kérdezősködtem. Megtudtam mire kell figyelni, mit kell alaposan megnézni motorvásárlásnál.
Sikerült egy fuvar leszerveznem, árukapcsolás lévén elég hosszúra sikeredett, Bp-Nagykanizsa-Mecsér(GY-M-S)-Bp… Egésznapos kaland.

Vásárlás!

Beszéltem a tulajjal, holnap megyünk, s ahogy letettem a telefont láttam egy hírdetést. Egy másik Ténéré, olcsóbb is, fiatalabb is, egész pontosan ’97-es. Pár perc csapkodás és tajtékzás után, hogy a sors íly csúfosan bánik velem, felhívtam, nagyon szimpi volt a srác. Nincs is olyan messze Mecsérhez, 50 km, megnézzük azt is, aztán a kettő tapasztalatain tanulva, döntök.
Elindultunk.
Úgy döntöttünk, hogy logisztikailag előbb a Mecséri motor kerül megnézésre. Hát, udvarba belépve, egyből egyet hátralépve konstatáltam hogy ez egy nagy motor… Igen, nagy! Beindította a srác. Úristen, olyan hangja van, hogy bepisilek. Tudtam, hogy meg kell nézni az olajszintet, az aksit, a kerekeket, a kormányt, a kipufogót, stb., stb… De annyira elvarázsolt a motor, hogy semmire sem tudtam koncentrálni, és nem is érdekelt semmi!!
Mivel őszinte ember lévén elmondtam, hogy még nem ültem sokat motoron, elvitt a srác egy próba körre, ami inkább volt parasztvakítás, mint egy határozott próbára szánt kör. Viszont olyannira kerített hatalmába és kábított el a motor, hogy azonnal eldöntődött. Nem megyünk tovább, amúgy is már sötétedik, megveszem. Bementünk, kitöltöttük a papírokat. Kitoltuk a motort, s mondtam, hogy mostmár ha kifizettem s az enyém, ejsze megyek vele egy kört. Mentem is, de nem is egyet…

A legelső lábreszkető találkozás.

Hatalmas, magas. Éppen hogy csak leér a teli talpam. De annyira jók az arányok, a kormány-ülés-pedálok távolsága, hogy több mint kényelmes. Elindultam vele, 5 méter után az enyém volt, mintha csak betörtem volna. Utca végén vége az aszfaltnak, meg kell fordulni a murván, kézzel-lábbal, kicsit kuplungból, kicsit fékből sikerült egy perc alatt megfordulni, gyerünk még egy kört, mert nagyon jó. Második kör végén újra murva, de már lazán, nem is tettem le a lában, szépen dőltünk, én és a motor, és megfordultunk. Révbe értem.
Be a buszba, haza felé nem sokat beszéltem, jó volt a tudat, hogy ott van tőlem 60 cm-re a motorom, emberek, van egy MOTOROM!
Kicsit sajnáltam a pénzt (hát igen, ez az igazság), de azzal nyugtattam magam, hogy ugyan az az ember vagyok, csak most van egy motorom.
Ugyan az az ember voltam, a vásárlás előtt, csak volt x pénzem, és most is ugyan az az ember vagyok, de már nem úgy gondolom, hogy kevesebb pénzel, hanem több egy Ténéré-vel.

Tisztában voltam, hogy ez egy 19 éve motor, és ebből adódóan több hiba lesz majd, több mindent kell majd cserélni, többször kell majd a garázsban körülötte szertartászserűen táncolni.
Itthon persze sok minden kiderült. 49900 km-el volt hírdetve, mire odaértem lett benne 51300 km, s mikor itthon leszedtem az oldalidomot, egy olajcsere időintervallumát jelző matrica igazmondásának köszönhetően kiderült, hogy már 2004-ben volt benne 51900 km. Csodálkozás nélkül el tudom hinni, hogy valós benne a kilóméterállás, csak van előtte egy virtuális egyes. A motor 2011 előtt olaszországban élt és alkotott, bízom benne, hogy a külföldi gazda jól viselte sorsát. Kötelező olajcsere, fékolajcsere, idomok rögzítése révén napról napra jobban megismerem a gépet, csavarról csavarra, egyre többet árul el magáról. Mivel tapasztalat nélkül ugrottam bele a vásárlásba, amit nem bánok, szót félre ne értessék, ahogy lassan múltak a kezdeti erős izgulások, és egyre több mindenre tudtam menet közben figyelni, észrevettem, hogy nagyon vibrál a motor. Jött a súgás, hogy ez ilyen, ez ezzel jár, ez az egy henger “szépsége”, és hogy 3000 fölött nyitja ki a szemét a motor. Ez valóban így is van, nekem 80-100 km/h az ideális, és a vibrálást is meg kell szokni. Abszolút nem zavaró dolog, lehet vele együtt élni, sőt, maszíroz. 🙂
Kezdem kiismerni a szeszélyeit, az előnyet, és a gyenge pontjait. Most már szépen döntöm kanyarban, szépen együtt dőlünk, és együtt ér minket a szél. Nagyon kezelhető és hallgat a gazdájára.

Nagyon szeretem, és nem csak menni vele, bütykölni is imádom. Boldogságot érzek, hogyha csak egy rendszámtáblát kell rendesen felfogatni rá, vagy meg kell húzni 3 csavart.

Valahol olvastam, hogy a motorosokat nem érdekel semmi más hogyha a gépükről van szó, így hát az illetékeket is boldogan fogják becsúsztatni a kisablakon, hát ez igaz, velem is hasonló módon történt az átírás és adminisztráció minden folyamata. Mosollyal és egyre jobban dagadó szívvel.
Nagyon sok mindent kell még tanulnom, igazi kezdő vagyok, de boldog, mert van egy Ténérém. 🙂

2014. November hava. Budapest. Jakab Gábor, Lemniszkáta.