Endurós évadnyitó
Körmend
Rába-part

2015.04.17-19 

On-road és OFF road túra

 

 

A túra előzetese:

 

 

 

 

Élménybeszámoló Sárvi Barátunktól!

Ezúton is köszönjük, hogy megosztotta velünk gondolatait! :-)

 

 

"-Halo! halo!

 

Már megint motorozni kell menni?!

Ej, ej, de rossz is nekünk! Főleg, hogy éppen kezd esni az eső. Á, ez még nem is komoly, épp elég a kivénhedt esőnadrág, hogy alulról ne ázzak. Éppen csak az maradt ki a képletből, hogy autópályázni fogunk egy darabig, a haladás érdekében.

Történt ez 2015.04.17-én 20 óra magasságában, tehát már épp elég sötét is volt az ideálisnak éppen nem mondható motorozáshoz. Autópályán, sötétben, esőben a korszerű, nagy vízkiszorítású gumiabroncsokat viselő autókat utolérve, semmit sem láttam a környezetemből. Féklámpától féklámpáig, az úton maradásért küzdve közlekedtünk Székesfehérvárig. Na, ott már felvettem az esőruhát, de, már mindegy volt.

Ezek után a 8-as főút… Azt hittem haladni fogunk… Tévedtem.

Kezdődött egy teherautó mentéssel, szerencsére a mentés vége felé értünk oda, csak 20 percet ácsorogtunk az úton, éppen nem esett, de mikor elindultunk…  Ez után az útjavítások tömkelege lassított nem kicsit. Az eső persze esik. Így sikerült Körmendre be Jet skizni éjfél magasságában.

Köszönet azoknak, akik feláldozták magukat és megvártak, legalább nem egyedül kellett némi szív és test melegítőt magamhoz vennem, miután tisztába (szárazba) tettem magam J.

Nekünk, (Erki Szilárd és én Sárvi) így kezdődött a gyepű-túra.

A folytatás azért kellemesebb volt.

Szombat reggel érdeklődve és kicsit irigykedve integettünk a terep túrára indulóknak, míg mink a kényelmesek 38-an Döme Robi vezetésével neki vágtunk a Zalai dombság zegzugos útjainak. Hogy, hogy a francba, nem tudom, de egyszer csak megérkeztünk Őriszentpéterre. Onnét már ismerősebb úton elporoszkáltunk Pityerszerre. Skanzen, néprajzi bemutató, mini múzeum és minden egyéb ami megpróbálja bemutatni az Őrség  hajdanvolt életét. A mi életünk pedig folytatódott, ismét a zegzugos Zalai utakon, és egyszer csak landoltunk a Hársas-tó mellett. (A terepesebb csapat pedig kezdi kigombolni a kabátotJ ) Ahol is Zöze elővarázsolta a hajómodelljét, ami ugye szerves tartozéka egy rendes BIG-es motoros felszerelésének. JJ. Tartott egy rögtönzött kis bemutatót, tájékoztatót a modellezés mikéntjéről, miértjéről. Azt hittem eddig, hogy mellék utakon motorozunk, hát jó nagyot tévedtem, ez után jött csak az igazi mellékút. Furcsa volt, hogy sokkal szűkebb, kanyargósabb és egyben simább az aszfaltcsík, mint eddig volt. Ja, hogy Szlovéniában vagyunk! Ez először onnét esett le, hogy a GPS ne tudott útvonalat tervezni, nincs térkép állomány. Persze, Románia és Magyarország térkép volt épp aktív. Na de minden jónak vége szakad egyszer és azt látom az út szélén, hogy meg érkeztünk Magyarországra. Nevezetesen Magyarszombatfa, Kati cukrászda. Kávé, süti, üdítő, sör, bor pántlika, kolbászos fagyi, pontosabban a kolbász kenyérrel, utána a fagyi és minden, ami jólesett. Volt, aki frissen sajtolt tökmagolajat vásárolt, igaz a cukrászda szomszédságából. A terepesek pedig azon gondolkodnak, hogy, Tarot miként fogják keresztre feszíteni, amikor, majd utolérik! JJKövetkezett az Árpád-kori Veleméri templom. Másodszor voltam itt, de most legalább kaptunk idegenvezetést is, komolyat. Ica néni felkészültsége hibátlan, talán már túlzott is. Érdekes, hogy a templomot ki lehet ”bérelni” esküvőkre, keresztelőkre…  és meg is teszik, leg utóbb, idegenvezetőnk szerint, Makóiak tartottak ott esküvőt. www.youtube.com/watch?v=ZCBVJZfXkZg Ezt a videót ajánlotta Ica néni szíves figyelmébe mindenkinek.

Tovább robogtunk egészen Magyarföld nevű településig, pontosabban a határáig. Ott terpeszkedik egy viszonylag új építésű épület, amit a település közadakozásból hozott létre és Istentiszteleteket tartanak benne, mégpedig, katolikus református, … megmittudoménméghogy milyen vallások vannak a környéken. Na ennek a dolognak van egy gyűjtő neve is, csak az most nem jut az eszembe. És persze a helységnév tábla: Magyarföld, ott aztán készült számtalan fotó, nem mindennap jut az ember igazi és egyetlen Magyarföldre! A terepesek már bele törődtek sorsukba, úgysincs már kedvük bántani Tarot, kezd tetszeni a buli, épp mikor vége a napi motorozásnak. Magyarföldről nyílegyenesen közlekedtünk „haza” Körmendre. Nem számoltam, de 5-6-szor biztos voltunk Zala, illetve Vas megyében. A megyehatár sem nyíl egyenes és az „egyenesen” hazafelé vezető út is bővelkedik kanyarokkal. Amint beértünk Körmendre, hozzánk csapódott a terepes csapat egy része és az eső. Szerencsére viszont csak a motoros társaink maradtak, az eső néhány cseppel beelégelte áztatásunkat és tovább állt, illetve az „otthon” maradottak mondták, hogy bizony nem kicsi zápor volt itt néhány perccel ez előtt. Na ez a szervezés csúcsa, így kell ezt el intézni Norbikám! Befutott mindenki elkezdődött az élménybeszámoló mindkét fél részéről, de közben behúzódtunk az eresz alá, mert az a zápor ami itt járt kicsit még visszanézett, csak, hogy tisztában legyünk azzal, hogy milyen is az amikor esik az eső. Nem igazán hiányzott! Később vacsora, sör, bor, pálinka, nagy beszélgetések a tábortűz körül, majd némi pihentető alvás.

A vasárnap mindig a búcsúzkodásról szól és bizony volt aki annyira korán indult, hogy még csak nem is találkoztunk. Mondjuk személy szerint iszonyatosan ráértem és bizony utolsónak hagytam el a helyszínt, mert persze kicsit csavarogva a Bakonyon keresztül, Vigándpetend érintésével jutottam haza.

Ismét egy kiváló társasággal tölthettem egy rövidke időt, remélem mások is így gondolják és ezért kell, hogy köszönetet mondjak (mondjunk) a szervezőknek:

Csilla; Tünde; Bucho; Taro…  és akikről még nem is tudok,őnekik is hála és köszönet

KÖSZÖNJÜK!

 

Jóvót, jöhet a folytatás…"

 

 

Összevadásztam a Facebook-ról egy kis albumot, csak nektek! ;)

free counters