Tenerések évadnyitó találkozója Tatán
2014. április 25.,26.,27.

 

Élménybeszámoló Sárvi tollából
2014 április 25.
04:15 szól az ébresztő…
Első dolgom az volt, hogy rá néztem a tetőablakra, huhh, száraz, nem kell eső ruha.
Motor felmálházva, nyomás melóba.
07:00 körül Kőbányán, nagy Budapesten, határozottan esik az eső, a qrva anyját!
10:00 körül szinte süt a nap… fél óra hosszat, az ’tán megint esik.
Mindegy, majd lesz valami délutánig.
Meg lett beszélve Andorral, hogy a barátnője, Emese, munkahelyén találkozunk 15:30 körül.
15:00 most ülök a motorra az eső épp nem esik, de keresztül kell mennem a városon a IX. kerületből a III. kerületbe, semmi baj a rakparton végig döngetek és már ott is vagyok. Péntek délután, na ezt ki felejtettem a képletből. Minden út beállva, mint a gerely. Sík ideg vagyok, elnézek egy terelő táblát és már megyek is vissza, Budáról Pestre!! A qrva anyját! Itt is minden út járhatatlan. Autó hátán autó, ki kerülni sem lehet őket, mert a rakpartok és a környékei elég szűk utakkal bírnak, az autók meg keresztül kasul, mindegyik helyezkedik.
Csak oda vergődtem, egy kávé, öltözés, indulás.
Még a városban, de legalább haladunk.


Azt is magunk mögött hagytuk.
Néha kicsit szitál az eső, néha pedig határozottan esik, de épp csak annyira, hogy be árnyékolja a táj szépségét, még a kabátom sem ázott át.
Az útvonalunk, amit bátran merek ajánlani mindenkinek aki esetleg azon a környéken jár és nem fél ki merészkedni az aszfaltra.
-Budakeszi –Páty –Zsámbék –Szomor –Gyermely –Tarján –Vértestolna mellet –Tata Ágostyán –Tata
Nem volt egy eget rengető túra, de ha nincs az a nyomorult, szutyok, nedves időjárás, még gyönyörködni is lehetett volna a tájban, higgye el mindenki, van ott látnivaló. Igaz, csak a Budai hegység, Duna zug és a Gerecse egy-egy szeletkéjét láttuk, már ami látható volt az „esőtől”.
Vicc az, hogy amint elhagytuk Tata Ágostyánt, mintha elvágták volna, még az út is száraz volt. Fer1 tudtára adta, még az időjárásnak is, hogy akkor és ott nem szabad rossz időnek lennie, mert jönnek a hangvillások és más egyéb motorosok.
Meg lett a kemping is, …második próbálkozásra. Fáklya utca a kemping területének másik fele is és nem csak a GPS szerint, de hamar útba igazíttattam magam és már meg is érkeztünk. Szívélyes üdvözlések, barátságos hátba veregetések, pálinkás üvegek körbe járatása … lett volna, ha nem kellene ki mennem még a közértbe némi munícióért, mert hát azt a pálinkát csak le kell kísérni némi sör itallal. A be vásárlás is meg volt, össze is verődött a csapat, kezdett ki alakulni a hangulat. És ahogy ilyenkor lenni szokott mindenkinek van mesélni valója, és ha az nincs is, kérdése biztos lesz valakihez, tehát szó szót követ, a pálinka és a sör fogy, az idő szaporodik, mint ahogy a vidám emberek létszáma is. Pedig fel sem merült komolyan a gumi és az olaj kérdés, én legalább is nem hallottam ilyen témát. Lehet, hogy a fórumra tartogatja mindenki ezeket a kardinális kérdéseket? Ezzel együtt lehetett, vagy nagyon későn mire elcsendesedett a tábor, mert hát korán kell kelni.
Fer1, a szervező-túravezető azt monda, legkésőbb 10:00- kor indul a túra.

 

Tíz óra előtt nem sokkal valaki meg kérdezte tőle - és Te direkt defektes első kerékkel jössz?- mondjuk ez nem igaz, de jól hangzik, és a defekt valódi volt … az első, még ott a táborban.

De mindezeket megelőzően ki szúrtam a kis 250-es Yamaha Tricker-t. A gazdája bátran rám merte bízni és én éltem is a lehetőséggel, kicsit próbálgattam ott a fák között, a füvön, padkára fel-le, és ami lehetőség adódik egy ilyen „teszt” vezetéshez egy kempingben. Be kell vallanom, nagyon élveztem a kezes kis fordulékony járgányt. Mikor letámasztottam ezt a kis „játékszert” azt látom, hogy már egy másik Tenere is vár a defektjavításra. Püff neki… ez a második.
Ekkor csapódtam Skalp közelébe aki Taró 1200-es Super Tehenét készült tesztelni. Nekem szegezte a kérdést, hogy ki próbálom-e a motorját? Hát naná!!! Egyrészt, nem akármikor ülhetek egy AfricaTwin-re, másrészt, kíváncsi voltam, hogy Skalpnak miért nem lett elsőre szíve csücske a Honda. Tehát együtt elindultunk, Zoli ST-vel, én AT-vel. ( de impozánsak ezek a rövidítések ?? ) Kicsi aszfalt, kicsi murvás ekkor jött egy kicsike erdei út és ekkor kérdeztem Zolit, hogy meddig megyünk az erdőbe. Azt mondta, ameddig lehet. Lehetett kb. 500 méter és máris elénk ugrott egy behajtani tilos tábla. Az igazi Skalpos mosoly mellé a megjegyzés, . Hátra arc, vissza a gumiszerelő brigádhoz. A Hondáról csak annyit, amit Zolinak is mondtam, túl jó, túl finom, túl sima… nekem. Biztos, hogy hamar meg szoknám a JÓ motort, de hiányozna az egy henger zakatolása lüktetése, ezt próbáltam, akkor, ott Skalpnak elmondani, igaz más szavakkal, de a lényeg ez volt.
De elég volt az ömlengésből, induljon a túra!
11:00 körül neki vágtunk az idei első közös gurulásnak.
Meg kerülve a tatai öreg tavat, egy része a városban történt, kezdődött a terepes kaland, aminek a bevezetése laza földút volt. Ez senkinek nem okozott problémát, sőt tetszett is mindenkinek, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt a földút. Át motoroztunk egy kis gázlón, csak úgy az íze kedvéért. Irány keresztül a réten a vasút felé. A vizes, ülésig érő fűben poroszkálva azt nézegettem, hova a toszba megyünk? Előttünk keresztben a vasút, balról jöttünk, oda minek mennénk vissza? jobbra töltés ami egy olyan út ami át megy a vasút felett, arra már nem tudunk fel menni. Hát nem is akartunk! A rét végén, a bokrok között bele kellett esni egy árokba, de már a leszálló ágon húzni kellett a gázt, mert fel kellett kaptatni a vasúti töltésre a murvára. De nem szemből ám, á dehogy, mert akkor a síneken landol az ostoba endurista. Oldalazva le az árokba, amivel nincs is semmi gond, de ugyan úgy szögben fel a töltésre. Na ott kezdődtek a problémák! Hogy a töltés része-e vagy az alap talaj azt nem tudom, de az alsó része, ahol jó lenne, ha az első kerék tudna támaszkodni és egy biztos irányt tartani, már az is valami laza sóderos, homokos, kerék alól elfolyós izé. Kellett segíteni néhány motorosnak, hogy ne nagyon hemperegjen, de szerintem csak a biztonságérzet kellett, hogy ott a segítség, ha szükség van rá. Jött a töltés széle, ami ugye a funkciójából adódóan nem a motorozásra van meg alkotva. Nagyon murva, nagyon ferde és bármikor jöhet a vonat, és jött is, de azt majd mindjárt. Ezt a töltéses sztorit még nem tudtuk le. Mint már írtam egy út megy át a vasút felett, tehát egy „felüljáró” alatt meg pihent a csapat. És persze akadt némi malőr is. Az egyetlen 1200-as Super Tenere úgy döntött, hogy nem megy tovább, az akkumulátor kicsit lemerült. Én azt nézegettem, hogy egy helikopter hogy tudná át emelni az árkokon illetve a síneken azt a nagy nehéz vasat, ha esetleg nem sikerül valamiért bebikázni. Sikerült! Jár a motor! Mondta ezt Luczó Jancsi akinek a segítségével kelt életre a nagy vas. Az előzőek a felüljáró egyik felén, illetve alatta történtek, de van annak egy másik oldala is. Oda tervezte Fer1 a nagyobb szívást, Ő szívott egyedül. Által kellett volna menni egy olyan vizes árkon, amibe, ha bele engedem a motor elejét szinte függőlegesen áll az orrán és onnét rögtön fölfelé. Ha a motor vízszintben van, csak kicsivel van alacsonyabban az árok peremétől, tehát meg kockáztatom, az árok magasabb mint amilyen széles és jó kis iszapos az oldala is. Na azt én soha a büdös életbe nem fogom ezzel a módszerrel át kelni. Mint a csiga az autópályával, a túloldalra születni kell. Vagy keresek kerülő utat. Jé! nem is kell keresni, hiszen itt van az, csak ez a Feri gyerek szívatni akar! Ott is a murván szépen oldalazva le, át egy sokkal kisebb árkon és már át is értem. Épp utolsó voltam a sorban, kötél táncolok a murván, küzdök az életemért erre meg szólal mögöttem egy semmivel össze nem téveszthető hang. Basszus! ez vagy egy hajó, vagy egy gyorsvonat. Na mire tippeltek meddig tartott a kötéltáncolás? Nem tudom milyen távolságra lehetett tőlem a vonat, mert persze hátulról támadt a piszok, de a lég kürtjével és a hangjával szinte keresztül szúrt, én meg nagy lendülettel menekülőre fogtam a dolgot.
Innét ismét a vizes fűben motorozás volt a program, de hamarosan beérkeztünk egy településre, Vértesszőlősre, azt hiszem. Itt egy kicsit csalinkáztunk a településen, de szigorúan csak annyit, míg keresztül nem vágtunk rajta északi irányba. Számomra ismerős volt a környék egy része, mert nem sokkal ez előtt Skalpal erre tekeregtünk, persze csak szolidan. Ha most bárki is pontos útvonal leírást vár, hát az nagyot fog koppanni. De ha az emlékeim nem csalnak, akkor a sorend az volt, hogy valami kiváló minőségű földúton haladva egyszer csak elénk toppant egy akadály és mivel még mindig a sor vége felé kullogtam, kicsit dohogtam is magamban, hogy mi a probléma egy kis emelkedőben ott a sor elején? Igaz kicsit csúszós a vizes, nedves agyag, de azért ennyire talán nem. Na hát nem is az agyaggal és az emelkedővel volt probléma, hanem a birka nyájjal ami épp akkor gondolta, hogy ők most itt át fognak menni az úton, és azt meg is tették. A motorosok meg várnak szép türelemmel. Megint egy összekötő szakasz a krossz pályáig, pontosabban azt a hittük többen, hogy ott vagyunk és itt aki akar meg is bolondulhat. Volt itt némi emelkedő, homok az bőven, de nekem más elképzeléseim és emlékeim vannak egy krossz pályáról. Nem tévedtem. Néhányan türelmesen ácsorogtunk, néha elpöfögött a közelben valahol egy motor, de mi csak beszélgettünk, el voltunk mint a befőtt. Kis idő múlva jön Feri és kérdezi, hogy nincs-e kedvünk lemenni a pályára? …őőőő… hát nem ott vagyunk? Persze, hogy nem, volt a válasz. Akkor usgyi menjünk! Természetesen az oda vezető út is méltó egy ilyen versenypályához. Volt valaki, hogy ki azt már nem tudom, aki közelről tesztelte a homok állagát. Gondolom nem találta túl rossznak, mert nem kapkodott a fel állással, főleg mert le kellett emelni róla a motort. A homok már csak ilyen, szereti marasztalni aki bele merészkedik. A versenypálya, már az igazi, egyezik az én emlékeimmel is. Házigazdánk mondta, hogy hajdanában bajnoki futamok és talán még nemzetközi versenyek is voltak ott. Azért az látszik, hogy valaki mostanában is használja és nem a délutáni teázásra. Most meg csak mink próbálgatjuk tudásunkat csiszolni rajta. Én az XR 650-et próbáltam ki, nem is a pályát, de hát azt a motort ott kell tesztelni nem a belváros aszfaltján. TETSZETT!! Másnak is! Luczó Laci, meg morgolódott! Persze, menjetek csak, én meg majd tankolok bele!Mondta. Nem hatódtunk meg. ? A kép úgy áll össze, hogy Laci jött az XR-el, de Bálo Joci „tulajdona” a bringa, tehát Jocitól kell el kérni. Ő pedig adta.
Na,de elég volt a pályázásból, gyerünk tovább. Néhol mélyebb néhol sekélyebb a homok, de az ott van. Egy jobbos fordulóban, ahol a homok sem volt kicsi, szegény Ecsegi Zoli homlokkal tompította az esést. Mikor mellé értem azt mondta, hogy komoly baj nincs. Tovább mentem, utol értem az elő örsöt, mert meg álltak, máskülönben sosem, és együtt vártunk. Kis idő múlva be futottak a le maradtak is és mehetünk tovább.
Jött a fekete leves. Először csak a marha széles és mély keréknyomok. Később ezek a keréknyomok el sárosodtak. Ekkor derült ki, hogy Zoli, azzal együtt, hogy homlokkal tompított a lábát fájlalja, de nagyon, és visszament a kempingbe. Szerintem jól tette.
Ezek a keréknyomok P.SZ.H. vagy valami hasonló játékszertől származhatnak, és nem egy válogatós eszköz hírében áll, bátran beveti magát az erdős részbe is, ahol lapályos az út, és ott ugye meg tud állni a víz. Meg is állt. Nem kicsi vendégmarasztaló iszapot gyártva. Ahogy illik bele is ragadtak néhányan, mert ugye keresztül kell menni azon a vízen. Én meg elég lusta ember vagyok és, hogy ne kelljen rángatni a nehéz motoromat az iszapból, egyszerűen ki néztem azt a nyomvonalat, ahol száraz lábbal át lehet menni. És úgy tettem. Persze itt még nincs vége a megpróbáltatásoknak, mert a vízből kiérve éles forduló jobbra. Nem magas, de annál meredekebb emelkedő. Még ezzel sincs bajom, azzal viszont igen, hogy az előttünk már át ért társainknak épp ott kell lófrálni, ahol nem egészséges a gázt elvenni, az emelkedő oldalában. Úgy voltam vele, ha nem ugrik félre, elütöm, én nem, fogok itt lassítani. Ugrott. Ezen a 300 méteren lazán el dobtunk legalább egy fél órát, ez ám a tempó! De hát a csapat is nagy volt. Lett ez után még egy patak átkelés, ami valakinek annyira tetszett, és a videó kedvéért is, és, hogy lemossa a motorját, négyszer robogott át a patakon. Innétől volt egy kis erdélyi érzésem, mert olyan köves, murvás úton mentünk egy magasság ponthoz, mintha valahol a sziget hegységben poroszkáltunk volna. Csak mondjuk ez sokkal rövidebb volt, mint pl. a mennyházai út.
Sajna a hely nevét nem tudom, de ott készült a csoportkép, amiről néhányan a lustaságuk miatt le maradtak, amit bánhattak is, agyrészt a kilátás, másrészt a csoportkép miatt.
A következő célunk Dunaszentmiklós egy étterme volt, ahol volt aki babgulyással, volt a ki kávéval frissítette fel magát, de a pihenő volt a lényeg. Nem mondom, hogy hű,de ki voltam pihenve, de bírtam volna még a menést, és talán jobb is lett volna nem megállni, mert ez a kis pihenő el pillesztette a csapat egy részét. Pedig ezek után volt még egy kis izgalom az erdei sáros utak formájában. Fer1 úgy rakta össze az útvonalat, hogy legyen ott minden, mi szem-szájnak ingere. Némi kis szűk kanyargós ösvény, hosszú meredek felmenő, sáros, csúszós, de széles nagy tempóval járható erdei út (már aki vállalta a nagy tempót) és persze a laza felázott talajú, avarral borított erdei meredek felmenő, ami persze kicsit megint belassította a nem kis létszámú csapatot. Volt itt is, aki fekvő próbát tartott, de szerencsére komolyabb probléma nem történt. De volt, már aki nyafogott, és mondjuk látszott is rajta, hogy elfáradt. Én pedig úgy voltam vele, hogy ha nagyon muszáj vissza kísérem a megfáradt vándorokat a kempingbe. Önfeláldozásom abból eredt, hogy én sem voltam már annyira fitt, mint amilyen szeretnék lenni. Ami nem esik jól azt nem fogom erőltetni. Ismét Dunaszentmiklósra érkeztünk, ahol kettévált a csapat, és a puhányok (mint én is) mentek aszfalton, míg az erősek terepen nyomták le a hátralévő távot. Be kapcsoltam a GPS-t és mondtam neki, hogy vezessen vissza a táborhelyre. Nem néztem én se hátralévő időt sem távolságot, csak mentem arra amerre mondta. A leg nagyobb meglepetésemre 20 percet sem motoroztunk és már Tatán is voltunk. Ez volt délután 5 óra felé. Egész nap mentünk és mindössze 20 percnyire voltunk a bázistól?!?!?! Na ez egy ideális offroad környék!! És még csak a tilosban sem jártunk, legalábbis egy zárt sorompón sem haladtunk át, egy behajtani tilost sem láttam. Tökéletes nap volt, és még nincs vége.
Amint vissza értünk a táborba, várt ott némi meglepetés, újonnan érkezettek képében. Felsorolni nem fogom a neveket, mert ha ki felejtek valakit még meg sértődik, mondjuk, joggal. Maradjunk annyiban, hogy rég látott arcok fogadtak, és nagy örömmel üdvözöltük egymást.
Egyszercsak azt mondják nekem (is) , hogy áljak oda a motorommal együtt a felrajzolt négyszögbe, mert le leszek fotózva. Auu… rólam sosem készül jó fénykép, pedig a Motozin, gondolom profi fotósa, örökített meg. Na erre a képre kíváncsi leszek! Ahogy érkeztek sorjában vissza a motorosok, mind le lett tartóztatva egy fotó erejéig, sőt láttam egyedi beállításokat is, mint pl. három chesterfield színekben pompázó Ténéré, 1db 750-es 1db 660-as és 1db 600-as egymás mellett kicsit eltolva. Meg kell, hogy mondjam nagyon bejött nekem ez látvány, tud valamit ez a fotós gyerek!
A nap hátra lévő részében már csak a lazulás , volt a program. Evés, ivás, beszélgetés, tűznézés. Az <ég a művész> felkiáltások értelmét csak akkor tudtuk meg, amikor eléggé felhevült a tábortűzbe, nagy rejtélyesen bele csempészett lánc spray. Nem kicsit durrant, de inkább ez már robbanásnak is nevezhető akció volt. Egy fillér nem maradt a zsebemben, úgy meg ijedtem. Köszi Jancsi ?
Vasárnap már mindenki cihelődött, sőt, voltak, akik már távoztak is köreinkből, mikor befutott egy Africás különítmény. Jöhettek volna korábban is, mondjuk a szombati túrára akár, mert ez a találkozás velük igen röpkére sikeredett. Mindenki búcsúzkodott mindenkitől, …egyik lábán csizma a másikon még papucs, de oda bicegett a már motoron ülőhöz egy pacsi erejéig az ’tán öltözik tovább és persze megint abba kell hagyni az öltözést mert most Ő hozzá jött valaki búcsúzni… Már csak ilyenek ezek a vasárnap délelőttök mikor mindenki indul haza, ki közelebbre, ki távolabbra, de indulni kell…
Köszönjük a szervezőknek, lebonyolítóknak, hogy el intézték a sok mosdatlan, marcona, motoros aktív pihenését erre a hétvégére!!
JÓÓ VÓÓT!!

..és persze Joci videója sem hiányozhat! 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

free counters