Az eredeti kiírás:
A program tulajdonképpen 19-én, kedd este már elkezdődik amikor is a negyedszerre nekilóduló Transylvánia Trip-re érdeklődő lovasok a Makói kempingben a benzinszagra összesereglenek. A Maros partján strand található ahol a kedvet érzők eltölthetik a napot ha szeretik ezt a kikapcsolódást.
Volt arról szó, hogy nálam lesz ez a buli, de azt hiszem kicsi lenne a hely. Mindazonáltal ez még képlékeny.
Szép számmal lesznek vendégeink külföldről is. Német, svájci, belga, holland, szlovén, osztrák, szerbiai barátaink ígérték részvételüket.
19-én este lesz vacsora! Krumplis tarhonya kolbásszal ez szinte biztos. Tehát teli hassal - és ráküldve a megfelelő frissítőt - térhet mindenki a kiszemelt alvóhelyére.
Rövid álommal teli éjszaka után ki-ki a saját vérmérséklete szerint ébred, illetve kel fel de a lényeg: 6 ÓRA és INDULÁS!!!!!
Mint azt már sejthetitek 20., szerdán reggelnél tartunk és a csapat (feltehetőleg szép létszámmal) nekifordítja a 21" első kerekeit Erdélynek.
Az itteni útvonalról bővebbet csak 16-án fogok adni!
Erről a 3 napos szakaszról tudni kell a következőket:
- Teljesen nomád éjszakákra készüljetek, esetleg ebéd bele fog férni a nagy 'vademberkedésbe' de a többi szükségleteket mindenki maga szervezze meg!
Felesleges csomagokat ne hozzatok! Minden ami nem kell nálam lepakolható!!!
Sátor, hállózsák, matrac, gázfőző, víz és némi pót ruha aki igényli.
Tisztálkodás szabadon esténként a jéghideg patakokban!
Az útvonal nem lesz nehéz! Mivel én magam sem vagyok a terep királya így arra törexem inkább hogy szép, csendes, pihentető környezetben töltsük el együtt ezt a 3 napot, beszélgetve esténként körül heveredve a tábor tüzénél.
Pénzt mindenki tud váltani a határ túl oldalán (itt megállunk és mindenki elintézi).
Üzemanyag kezdésnél telitankolunk és azután a kicsi tankal rendelkezőhöz igazodunk a továbbiakban.
Ha elfogyna valakinek akkor azt hiszem nem lesz probléma pótólni!
A terepesebb résztvevők is kiélhetik magukat mert lesz rá lehetőség!

- Visszaérkezés Makóra a már jól ismert Tűzoltóság üdülőjébe péntek délután történik ahol is remélhetőleg meleg vacsorázási lehetőség lesz. Vagy gulyás meg második vagy pöri, még nemtom:)
- Szombati napközben Takács Zoli Kiskunság expert vezetésével inditjuk útjára a homokozást. Aki kedvet érez kipróbálni magát a lazább talajon annak feledhetetlen élményt ígér a túravezető!
Ez egy olyan fél napos program lesz amiből visszatérve ismét meleg vacsi lesz este.
Kötetlen beszélgetés stb és el fog jönni a vasárnap amikor is mindenki el kell hogy induljon haza :)

Nagyvonlakban ennyi lenne a progi.

Az üdülőben a medencét próbáljuk helyzetbe hozni ha nagyon meleg lenne. Napi vízcserével!
Italról mindenki gondoskodhat magának a helyi smarkecekből, Spar, Tuskó, Lidli, Pennyi.

Anyagiak:
Az üdülőért és a kajákért valszeg olyan 4000ft körül kellene fizetni (azért mondok 4-et mert ez a max!) per fő!
Ebben a fürdési lehetőség, WC, villany, konyhahasználat, evőeszközök, műanyag tányérok, poharak vannak benne.

A szegedi Yamaha Kalmár némi promó anyagot biztosít, ami baseball sapkában lesz kifejezve és remélhetőleg két 1200-es S Tenere kipróbálhatóságában!
Szeretném elmondani hogy a szegedi újszülött alapítvány javára némi kis gyüjtést szervezünk ami abból áll hogy egy dobozba mindenki beledob akkora összeget amekkorát szán ezeknek a kis leendő motorosoknak!
:)

Azt hiszem kielégítő volt a program ismertetésel!
Mindenki láthatja hogy neki "csak" lejönnie kell és jól éreznie magát!
Nagyon remélem hogy a 2011-es találkozó is el fogja érni a célját mint az összetartás, barátság és a motorozás szeretetét hirdető rendezvény.
Esetleg akinek van felesleges eladásra stb ítélt motoros cucca, ruha, alkatrész stb az ha van kapacitása hozza el, hátha valakinek éppen arra van szüksége!

Tenere4ever
Sztív


 

Makó-Erdély-Makó-Kiskunság
2011. július 18-22.

 

Nagyon vártam ezt a túrát - a tavaszi bordatörésem miatt kihagyott Albániát akartam vele pótolni... Ez volt az első "nagy", többnapos túrám, itt vizsgázott minden: a csomagolástechnika, a válogatás, a cuccok minősége, az előregondolkodás. Az indulás előtti délben még nagy tanakodás a fórumon az oldaldobozosok és az ellenzők közöt - de délutánra meggyőztek engem is, hogy nem lesz az doboz jó. És tényleg nem lett volna jó, így is ugyanannyi cucc fért el az ülésre fogatott katonai zsákban, mint ami a dobozokba jutott volna. Doboz le.
Előző nap még visszavittem a szemét kínai 80 centis pókot a Corába - és még nekik állt feljebb, hogy 3-4 cm-t nyúlik ez, semmi baja... Aztán meg, hogy ki van bontva, ezt már nem tudják eladni. Mondom, ez a szemétbe való, nem vissza a pultra! Látták, hogy nem tágítok, így visszaadták az árát, amin vettem normálisat a szomszéd Praktikerben. Ha már ott jártam, 2db 5m-es spanifert is beszereztem, jó lehet az akákmihez :-) És lőn, a csomagot nagyon szépen le tudtam vele fogatni a motorhoz, a gumipók megakadályozta a remegést, együtt nagyon jók voltak.
Az indulás előtti nap még befülelt egy motoros segítség: egy Szerbia közepén lerobbant BIG-es házaspárnak küldtek cserealkatrészeket hozzánk Szögedre, ezekkel még át kellett ugrani Szabadkára, hogy ott a helyi postára feladva eljusson hozzájuk. Megvolt ez is, nagyon köszönték, mindenáron hálálkodni akartak :-) Mondom (írom) nekik, hogy majd segítsenek ők is valakinek ilyen helyzetben - és bizony nekem is jól jött "cserébe" ugyanez - de majd mindent idővel.
Két éjszakának néztünk elébe, sátor, matracos önfelfújó (praktikus!!) hálózsák. A sátor alá nem kaptam műa-ponyvát, csak 15 m2-es volt, annyit meg nem adtam érte... (szerencsére, mert most, egy hónappal később, anyósomnál találtam 3db, 2x3m-es, bontatlan csomagot. Le is nyúltam egyből mindet.
A sátor is új szerzemény, kipróba. Feláll, klassz. Csak a hálózsák nem fér el benne - a fejem kilóg az ajtón :-( Majd megoldjuk valahogy a hegyekben, most nem foglalkozom "ilyen" apróságokkal, hogy nem férek be a sátorba... És lám, megoldódott "magától" a probléma! (de ezt is majd az idejében)
Tudományos alapokra helyeztem a készülődést, ekcel'tábla mutatta az utat. 50x átolvastam, kiegészítettem - és indulás előtti este a "papíros" résznél megnéztem a zöld-kártyát: vazz, egy hete lejárt :-( Hát bizony éjjel nem fognak nekem ilyet varázsolni... Ilyenkor jó, ha az embernek két egyforma gyártójú, azonos színű és hasonló rendszámú motorja van :-)) A kis ybr papírját átpakoltam a tenere forgalmijába - egy külföldi rendőri ellenőrzésen, ahol csak azt nézik, hogy megvan-e, ott átcsúszhat... Szerencsére nem volt rá szükség sehol.
Mindent becsomagoltam, reggel már csak fel kellett málházni. Dukai Zolinak útbaestem, itt találkoztunk, felpakoltunk - és egy gyors olajszint ellenőrzés és utántöltés, mert ekkor derült ki, hogy valahol bizony kifúj! (az olaj-légtelenítő csavarra gondoltam - de nem ez volt). A tenerét persze nem olyan fából faragták, hogy könnyű lenne bele olajat önteni - túl is folyt persze - nem baj, majd leég a kipuffról... Nekiindulunk, át az új Tisza-hídon a Sportcsarnokhoz, onnan már Takival és Ronyával is társulva. (rémlik, mintha hárman lettek volna - de már nem emlékszem, ki lehetett velük. Ati talán?)
A határ után pénzváltás - fogalmam se' volt mi mennyi, 15 eFt-t beváltottam, tartaléknak ott a kártya a nagyobb benzinkutakhoz. Több csoportra szakadoztunk - és senki nem tudott semmit. Egyszercsak valaki elkezdett mutogatni, hogy akkor, indulás! Gyorsan felkaptuk magunkat, aztán go! Én vmi külföldi csoportot vágtam éppen ketté - de rendesek voltak, nem fékeztek ki sehol :-) Arad körül a "szokásos" dugóban előrecsorogtunk - bár a 30 mocira nem tervezett senki helyet, én a csapat második felével már tökön-paszulyon keresztül közeledtem. Aztán egyszercsak eltűnt előlünk mindenki :-( Mentünk, mendegéltünk, a track megvolt, gondoltam, hogy valahol majd összevárnak minket. Aztán a solymosi vár után egy nagy parkolóban félrehúztam a kis csapatomat (kb 8-10-en lehettünk), hogy itt most akkor 5 perc szünet. És csodálkoztunk erősen, amikor egyre nőttünk a befutók miatt... Olyanok is jöttek, akikről tudtuk(hittük?), hogy előttünk voltak... Röpke negyedóra alatt nagyjából mindenki előkerült, teljes lett a csapat, mendegéltünk tovább. Helységneveket ne várjatok tőlem, néztem a lila vonalat a gps-en, a nevek kisbetűre voltak állítva :-(
A következő megálló az aszfalt végét is jelentette egyben - itt is volt kis pihengetés, kaja, pia, nők. Volt egy szőke, csinos és egy 750-es gépen ám!!

Emelkedett az út, keskenyedett is, porolt is rendesen - aztán egyszercsak dönget szemben egy bika lefelé - hát erősen elgondolkodtam, hogy a torreádorok mit szoktak ilyenkor csinálni - de szerencsére ő jobban félt tőlem és elbujdokolt. Pár db, hónapos malacot majdnem elrejtettünk vacsorára, de ők is gyorsak voltak. Volt néhány, kővel felszórt rész, azokon lehetett rinyálni rendesen - de nem lett baj.
Átkeveredtünk egy víztárolóhoz, aztán a távolban - a fehér vitorla helyett egy szép kerek, fekete felhő... A csapat első defektje is befigyelt. Megyünk tovább, kis aszfalt. A kanyarokban olyan "valami nem tetszik az elejével" érzés :-( Egy tetőn kiállok oldalra, hát lapos rendesen :-( A vége megáll mögöttem, még pumpálni is segítenek. Tovább a többiek után! Két-három faluval odébb utolérjük a német hadtestet, csomagtartó-törés :-( Ha már úgyis megálltunk, beöltözünk, mert igen csúnya lett az az előző felhő. Kis idő múlva rákezdett az eső és páran előre indultunk egy benzinkúthoz, segíteni úgyse tudtunk. Beálltunk a kútra az eső elől - szendvics, víz, kaja. Egyszercsak kiszúrom, hogy már megint laposka az első - ez bizony lukas :-( Mire kibontakoztam az esőruhából, a német srácok már fel is polcolták a motort és a már kerék is kint volt :-) Kiderült, hogy a szerelővasam nem az igazi- cserélnem kell majd. Jött a kölcsön belső is - de visszautasítottam, mert itt bizony ragasztás lesz! TipTop készlet, folt elő - vazze, a ragasztó a biciglis csomagban maradt, itthon :-( A kölcsön ragasztó már jött is - gumi vissza, fújás, gyerünk a többiek után! (másnap derült ki, hogy "egy kicsit" elfelejtettük felpattintani a gumit a felnire - az "ütésre" én azt hittem, hogy a szokásos román utak hintáztatnak... Hazáig kibírta :-)
Délután is átmásztunk vmi hegyen - szakadó esőben csapatni a földes makadámon, ahol szembe a nyomon jön a patak - klassz volt!!!

A következő hegyről lefelé összevártuk egymást megint - meg az eső elmúlására is apelláltunk. Egyszercsak - senkitől nem zavartatva - 10 perc magányos álldogálás után a motor gondolt egyet, és átborult a másik oldalára... Semmi baj, felállítjuk - és a nagy füves területen fellelhető egyetlen kődarabon sikerült landolnia a kézvédőnek - a 9-10 mm-es aluban akkora kanyar lett, hogy csak na :-( Kicsit feljebb emeltem, hogy fékkar elférjen alatta, és már vártunk is szorgalmasan tovább az eső végére :-( Amikor már mindenki elunta az átázott ruháit/csizmáját, rábeszéltük a "főnököt", hogy ebből bizony panzió lesz éjszakára, célozzuk meg Bogatelepet. Nem könnyen, de beadta a derekát. A pietroasa-i bekötő valami (mert út régen lehetett...) emberes volt, a kocsik 30-40-re is fel tudtak gyorsítani néhol. Mi meg szépen kiálltunk, a szakadó esőben 80-nal ellibbentünk mellettük - a tócsák miatt úgyse láttuk, hogy 2-3 vagy 20 centis a kátyú. Meg, mindegy is volt, csak húztuk neki! A Boga Gyöngyében egy helyi kiránduló tudott tolmácsolni, és kiderült, hogy szívesen látnak 30 mosdatlan, ámbár szarrá ázott motorost :-) A cuccokat ki tudtuk teregetni a kazánházban, reggelre csontszáraz lett minden:-) Kaja viszont nem volt, a hozott anyagra építettünk. Egy fagyasztott miccsel bepróbálkozott a Főnök - nem rajta múlt :-( Sárvi hátsókerék-csapágya megadta magát, német barátainknak sikerült kieszkábálni, amikor mi már egészen feladtuk és már a csapágyházat akartuk fűrészelni kínunkban. Reggel irány a csapágybolt, utána összerak, go!
Második nap:
A cuccok megszáradtak - a hálózsákom is, mert nem gondoltam eléggé át azt, hogy a hátizsákom nem vízálló... Amíg vártuk Sárvit, volt idő szépen összecuccolni - és most már be is csomagoltam a hátitatyót. Szükség is volt rá sajnos. Az útjavításoknál félsáv, lámpás irányítással. Érdekes, a többség be is tartotta a piros jelzést - de aki nem, az vajon mire gondolt? Hogy erősebb, mint a vele szemben közeledő kamion? Nekem könnyű volt az enduróval az építési részre leugrani mögüle :-)) Előresiettem egy kompresszort keresni - kiugratni a felnire az első gumit - ami tegnap elmaradt. A kompri nem volt jó, 3,5-ig nyomott csak, ez meg nem volt elég. Uzsgyi a többiek után. Kicsit zötyköklődött az eleje, de a román utaknál úgyis mindegy volt...
Jöttünk-mentünk. A napi utolsó hegy előtt megálltunk bevásárolni - itt Ales új barátot szerzett, aki nagyon magyarázott neki :-)) Fel a gyalui havasokba, fent lesz a szállás. A "szokásos" döngetés fölfelé, aztán az utolsó párszáz méter frissen szórt zúzalékkő. Nekem nem volt vicces :-( Odafönt köd, és eső és hideg. Mire a teljes banda felért, Takiék is előkerültek a hegy másik oldaláról, valamint a fent tanyázó pásztoroktól megtudtuk, hogy nem kellene erőltetni a beköltözést a két használhatónak tűnő faházba... Mivel úgyis csak max 10-en fértünk volna el, nehéz szívvel elhatároztuk, hogy ismét panzió után nézünk. Döngetés lefelé, aztán irány MamaUta. AHol kiderült, hogy nincs hely, de "cserébe" a meleg kajára is kell várni vagy másfél-két órát... SZétszakadtunk háromfelé és így alukáltunk. Reggelre csontszárazok voltunk már megint - 20 lei/fő-ért!!
Reggel legalább nem esett, közkívánatra a főnök beiktatta a Nagy Bihart az útvonalba. Döngetés. Szemerkélő eső, köd, hideg. A lehajtott plexi párásodott, felhajtva bevert az eső, jobbra szakadék, balra hegyoldal, szemben patak :-) Szerencsére DRobi a felső elágazáshoz kiállt integetni - mert a ködben bizony a Pádisig mentünk volna. Fönt 3 fok, erős szél, köd. Pár gyors fotó, gurgula lefelé. A ménes elillant, de lejjebb már egészen kitusztult néhol. Csodálatos hegyek. Odalent összevárás megint. Jön egy lassú motoros - ez Gerke! De miért ilyen lassú!? :-) Hátsó defekt. SOk kép, amint 20-an nézzük, hogy milyen szépen dolgozik...
Kis aszfalt, aztán a hegyen át tudtak egy rövidebb utat Menyházára :-) Természetesen átmentünk. A már szokásos eső velünk volt, de lefelé már napsütésben értünk be Menyházára. Kis pihi, csizma-zokni szárítgatás - aztán irány a világosi vár. Klassz volt ez is fölfelé - bár az erdei átkötő nyereg átázott sár, befedve lehullott falevelekkel. Idális csúszda - és még én is megúsztam... Fönt Gerke beküldte a motort a várba! Mi gyalog mentünk - a gyalog is baromi keskeny úton - a motornyomok után. Odafönt/bent aztán megadtuk a választ: két/több motor már nem fért volna el a várban, ezért mi inkább lent hagytuk és gyalog jöttünk... A kilátás csodálatos - mint mindig:-) Gerke megmutatta, hogyan is lehet motorozni - Takiék erős triál útján szaladgált föl-le, mi meg csak ámultunk - és lassan elindultunk a motorokhoz aztán hazafelé. Föntről látszott egy jó kis felhőszakadás Aradon - úgy nézett ki, hogy pont elkerülhetjük. De nem jött be... Mire belebújtam az útépítő-sárga cuccomba - úgy nagyjából el is állt. Nem baj, nyargaltam a többiek után, és egy vasúti átjáróban összeállt a banda. Nyomtuk a határig, tankoltunk, aztán már a makói vágott leves illata volt az orrunkban...
Makó egy felhőszakadással fogadott minket - a sok szép erdélyi sarat mind lemosta a motorokról :-( Mire átértünk a kempinghez, persze minden elállt. Jó érzéssel gurultam be a vendeglátókhoz - megcsináltam/(tuk), nem volt bukás, sérülés!! Huhh, jó volt!
A leves illata szállt, segítettünk teríteni, ismerkedés, anekdotázás: papírkutya Kálmán és SzopolCica Taró :-)) Három púpos tányér, elismerő kül(és bel)földi dícséretek, aztán vérmérséklet szerint ki-ki nyugalomba. Sátor helyett a kényelmesebb ágyat választottam - nem kellett legalább kicuccolni. (mellesleg az eső is rákezdett újra...)
Reggel behoztam a rozzantakat a Yamahához, sok 750-es hátsó betétje elfogyott. Taki úgyis idejött értük, innen indultak a szombati homokozáshoz. Elkísértem az aszfalt végéig őket, aztán kényelmesen vissza. Délután páran elgurultunk Ópusztaszerre. Mire odaértünk, leszakadt az ég :-( Szalix Lacit megismeritek, ő az, aki egy szál pólóban nyomja a szakadó esőben :-) Drobival kicsit offroadozni akatunk - de a mocsári gumikat otthon hagytuk, így beültünk egy jó kis beszélgetésre a csárdába. Elállt az eső végre, elindultunk visszafelé - de Sándorfalván utolértük a felhőnket. Behoztam a "népeket" Szegedre, Lacinak egy pulóvert, Buchonak egy dzsekit adtam Makóig.
A vacsi ismét elbűvölő, a társaság jó, az ágy éjfél után már hívogató...
Reggel 100 tojásos rántotta, búcsúzkodás, hazafelé.
Jó volt, köszöm a szervezést, a helyet, a kaját és, hogy veletek lehettem!

free counters