2011. május 7.

 

Élménybeszámoló Hadam tollából
A tavalyi év sikerén felbuzdulva idén 2011.05. 07.-én ismét megrendezésre került a motoros majális a Duna Plazánál.
Április elsején megkeresett a motorrevü, hogy lenne e kedvünk ismét részt venni a rendezvényen. A válasz gyors és rövid volt: Naná!
Lázas szervezkedés kezdődött, közben felmerült az ötlet hogy csináljunk egy standot ahol a DRBIG és AfricaTwin klubbal közösen egy tábor hangulatát próbáljuk felidézni. Számos e-mailezés, egyeztetés, helyszínbejárás után eljött a nagy nap. Reggel fél kilenc. Kis csapat gyülekezik a plaza mellett a számunkra kijelölt helyen, befutunk mi is Karesszal a lépcsőn való felhajtásnál kicsit lebontottam pár lépcsőfokot. Sebaj, majd jó lesz nehezéknek a sátrakhoz, ha kevés a tégla, amit hoztam. :)))
Kis beszélgetés majd befutott a két autó fedélzetén a pavilonnal, asztallal, mindenféle kellékkel. Külön köszönöm a segítséget családomnak, akik utánunk hozták a motyónkat, mivel motorral vicces lett volna pavilont műanyag asztalt, kellékeket kiküzdeni a helyszínre.
Nekiláttunk a stand felépítésének asztal összerakás közben Edinát és Gabit ráuszítottuk a kemping főzőre, hogy főzzenek némi kávét ipari mennyiségben, mire a kávé kész lett a stand is elkészült.
Elrendeztük a motorokat megkávéztunk majd nekiláttunk az Endurassic standnak.
Ekkor szembesültünk két hiányossággal: nincs meg a stand főszervezője Okta. Hol van? Pedig már fél kilenc???? Na mindegy majd jön. Nagyobb gond hogy nem volt senkinél sátor. Bakker! Sátortábor sátor nélkül??? Na ez gyönyörű lesz. Ekkor kiderült, hogy mégis van, csak ügyesen titkolják a gazdái.
Ide vele, állítsuk fel! Megtörtént! Közben Brasil már főzte a gulyásost az illatra megjelent Égő Kati a revütől, elmondása szerint az illat után jött. Lassan minden elkészült, de egy kisebb szellő belekapott a sátrakba és elkezdte cipelni őket. Taró egyből megijedt, hogy az 1200-es búvárszivattyúját elviszi a szél és inkább hozzákötötte a sátrat, majd az megtartja. Szépen lassan elkezdtek szállingózni az emberek is, Okta is előkerült meg a sörpad is, rotyogott az ebéd közben befutott Sztív a „nagyvezír” agyonmálházott 600-as tehenével, alakult a hangulat a néhány dobozos sör hatására.
A nézelődők megcsodálták féltett kincseinket, fényképeztek, beszélgettek, főleg a két egymás mellet álló 600-as tenere mellett időztek elgondolkodva, amely az Olasz chesterfileld és a Francia sonauto csapat színeit viselte, és a kérdésük mindig ugyanaz volt: „ Hogy lehet erre felmászni?” :)
Közben elkészült az ebéd. Együnk. - Van valami csípős? – Van, de vigyázz vele! – én vigyáztam, de volt, aki nem, így ebéd közben néhányan elég érdekes arcot mutattak. Véleményem szerint az az erős paprika valami ciánkáli lehetett, mert szerintem, ha kifolyt volna a viacolorra, tuti szétmarja azt is.
A délután is hasonlóan telt, nézelődők jöttek mentek mögöttünk, a MAMI kamionjában végkimerülésig gyötörtek egy versenymotort a mérőpadon, na az kezdett délutánra zavaró lenni, de megjelent a felmentőcsapat Mező János személyében aki szólt nekik hogy talán elég lesz mielőtt szegény motor kileheli a lelkét, így végre kicsit nyugi lett.
Öt óra magasságában a kiállítók elkezdtek pakolászni, bár kifejezett kérés volt, hogy hat előtt senki ne pakoljon, de hát mit lehet tenni. Én a szállítócsapatot fél hétre kértem, de háromnegyed hatkor olyan szél támadt hogy négyen kaptuk el a pavilont, hogy a szél ne vigye el. Bontsuk le, de gyorsan ha nem akarjuk a Váci útról szedegetni a darabjait! Lebontottuk. Közben kis csapatunk távolról érkező tagjai is elindultak hazafelé, hiába, hosszú út áll előttük.
A végére még volt egy kis élményem egy kis sráccal, aki lehetett vagy két-két és fél éves. Tetszettek neki a motorok. Állt a tehenem előtt és csak nézte, közben annyit mondogatott: Motoj…Motoj… Adtam neki egy évadnyitó matricát, amit boldogan gyűrt a zsebébe és állt tovább a motor előtt. Mondom neki: Felülsz rá? – Jo - Anya megengedi? – Jo – Anya bólint. Gyerek a motoromra…. Ritkán látom gyerekek szemében azt a csillogást, amit akkor láttam, talán amikor a lányom a karácsonyi ajándékát kicsomagolja, akkor ilyen boldog. De ő elérte, amit ott akkor szeretett volna! Fent ült egy számára hatalmasnak tűnő gép tetején és csak brummogott hozzá. Majd három szót mondott: Anya, Foto, Apa Azt hiszem ő is motoros lesz egyszer. Végül is ez a rendezvény célja!
Negyed hétre befutott ismét a két autó. Bepakoltuk a motyókat majd rövid beszélgetés után elindult mindenki hazafelé.
Így visszagondolva nem volt rossz buli bár tavaly többen voltak és mi is jobb helyet kaptunk de a dolog másik oldalát nézve volt saját motorparkolónk és egy jó hangulatú, kicsit sajátnak mondható bulit hoztunk össze.
Köszönöm mindenkinek, aki ott volt, és aki segített bennünket, hogy öregbíthessük a Magyar Ténéré Klub hírnevét. Jól éreztük magunkat.
És külön Köszönöm a Motorrevünek valamint a Duna Plazának a meghívást hogy részt vehettünk a rendezvényen.
Üdvözlettel:
Huszár „Hadam” Ádám
Ténéré Owners Club Hungary
Ténéré Forever

Képek:

free counters