Tenere Klub évadzáró találkozója
Időpont: 2010.11.13.

Tisztelt Barátaim!
Íme megszületett a javaslat az idei 2010-et lezáró évadzáró helyéről és időpontjáról.
Időpont: November 13 lenne a napja. Ebéd körüli vagy az előtti időpontra gondoltam!
Helyszín: http://www.csalanosi-csarda.hu/

Gondoltam ez egy semleges terület ahol találkozhatnánk egy kis túra megelőzésével! Az oda és visszautat mindenki kedve szerint szervezze le.
Témák:
Néhány türelmetlen felvételre váró tag elbírálása :)))
A 2011-es Nemzetközi találkozó előegyeztetése.
Tervek előterjesztése.
Reklámanyagok megbeszélése.
Élménybeszámoló a 2010 es egyénenkénti túrákról.
És persze a közös együttlét és a Tenere motorkerékpárok végsőkig való felmagasztalása :)))))
Remélem minél többen el tudtok jönni!

Tenere4ever!

Sztív

Évadzáró tenerés gurulás
2011. október 13.

Élménybeszámoló
Nagy várakozással tekinetettem a találkozó elé, majdnem úgy, mint ahogy a gyerekek várják a karácsonyt – mert a tisztelt klubvezetú úr meglengette előttem a … klubtagsági lehetőséget, így aztán végre legalizálva lenne a matrica a motoron. Ne kérdezzétek honnan, de “szereztem”. 🙂
Az időjósok szépeket mondtak, a időjárás-csinálók is meghallgattak minket – gyönyörű idő kerekedett.
Májusi újoncként még nem sokat terepeztem, jó lenne csiszolgatni-fényezni a tudásomat – mi lenne, ha legalább egy részt terepen mennénk? Szerencsére egy endurós csapatban nem kell “ilyesmivel” sokáig kuncsorogni, így már csak a részvevőket kellett összeverbuválni – mert ugye terepre egyedül nem megyünk. A jó öreg Takiban mindig lehet bízni, megtettük egyedüli írástudóként vezetőnek – csak ő ismerte az utat…
Szalkai Alessel összehaverkodtunk a nyáron, újra meghívtam: aludjon nálunk péntek este, egyszerűbb neki Szegedről terepezni mint reggel egyből Kmétre aszfaltozni. Brr – fúj :-)) A csörtéjük a “főnökkel” szerencsés döntetlennel zárult így eljött és benne volt a terepezésben is – de a Mátészalka-Szöged bizony jó kis táv. Fél 10-re be is futott, most sikerült nem elkerülni egymást. Kis kaja aztán a serital is alig fogyott, reggel korán keltünk.
Én a biztonság kedvéért (nem bíztam a konyhában…) csináltam 1-2 szendvicset aztán beöltözködés és tűzés a Dorozsma melletti sziki-i találkozó-pontra. Taki komolyan szokta venni az indulási időpontot, így végre egyszer időben odaértünk mi is – és sehol senki 🙁 Kis sms-ke, hogy jókor vagyunk-e a jó helyen – és erre nemsokára befut Taki helyett egy 125-os chopperes fazon!! Ez lett volna az nagy titkolózás és a meglepetés!? Hát jól meglepődtünk… Szerencsére továbbment – és megjött a valódi meglepetés: a makói csapat! De hol van Takács úr?? Épp végeztünk a köszöntgetéssel meg az álmélkodással mire ő is előkerült – és belecsaptunk az – aszfaltba…
Szerencsére nem tartott sokáig, épp csak addig, hogy elkerüljük a dorozsmai főcsatorna körüli dagonyát – mert az idővel elég szűkösen voltunk így Taki úgy döntött, hogy rövidítünk kicsit. A homokban próbáltam a sor elejére helyezkedni úgy, mint Moldovánál az IFA: a külföldi kemionosok szerint az a legjobb teherautó, mert mindig az megy a sor elején… Pár száz méter után elunták többen a döcögést és bizony nekiiramodtak Taki után. Sztív megkönyörült rajtam és inkább tanított – gázt!!
Klassz részeken haladtunk – egyszercsak sasszézik egy nagyot Laci előttem, mehűlt bennem a vér, de megúszta 🙂
A következő kaland Zoli elveszett csomagja volt. Én éppen egy klassz csapatós szakaszon gyakoroltam élőben a tanítást – k.rva jó volt kiállva!!! – és emiatt nem nagyon pislogtam a tükörbe, hogy Sztívék elvesztek. Laci leparkolt én visszaindultam – és újra a csapatás vissza – sehol senki 🙁 Lacihoz visszaballagtam és amíg tanakodtunk feltűnt a két kóborló – Zoli visszament az elveszett csomagjáért, Sztív Zoliért, mi meg jól megvártuk őket 🙂 Eddigre Ragal is visszanézett hozzánk az élcsapattól – lemaradva így az élményt jelentő kondáról. Összedobtunk egy marék édességet a közösbe aztán falatoztunk egyet – és tűz Takiék után a dombra! (a cucc nem lett meg 🙁
Bugacon is átnyargaltunk, épp egy lovaskocsis tschikosch-gulasch csoport jött keresztbe – gondoltam, egy jó ki pocsétában megmutatom nekik a magyar lovas virtust – tehénnel 🙂 De inkább nem kockáztattam meg a másik lehetséges végkifejletet… (ti: amikor elfekszik) De így is megnézték a kis csapatot. Pár közbülső akadály: kivágott fák, 3m-es eltévedés – ennek folyománya volt a “tüskés átkelés” néven elhíresült video klip :-))
A hullámokon csapatni nagy élvezet volt – és már nem is volt annyira halálfélelmem a kerekek csúszkálása miatt: húztam neki, hadd’ toljon ott hátul! Aztán hogy-hogy_nem, a legkisebb tankú hondából elillant a benya… Jó tanítványként mindig hordok magamnál egy összelapított félliteres palackot – milyen jól jött most! Csak néztek, amikor “felfújtam”… Ales volt a kút, kicsit felturbózták a hondát Orgoványig. Innen a mopedrally-ról ismert vonalon mentünk tovább, az eleje jó dagonyás – de inkább kerülgettük a pocsolyákat – pedig olyan hívogatóak voltak!!
“Kis” egyórás csúszással értünk a csárdához – sajnos feszített volt nagyon az időbeosztás 🙁
Klassz hely, bögyös pincérnő – hmm, nagyon “ott volt”… Sztív elsorolta a napirendi pontokat – nekünk a legfontosabb a két gyík, az új tagok felvétele volt természetesen 🙂 Szerencsére megkaptuk a szükséges szavazatokat – köszönjük!
Ezután főleg a kajára emlékszem (de azért a jövő évi programokra is figyeltem erősen…) a Csalános gulyás után a csusza kiütötte Kistit és engem is 🙂
Beszélgetések rohammunkában – aztán egy gyors tanakodás, merre haza? Vagány tag módjára betársultam a három profi krosszos mellé a terepre 🙁 Hát nem sokat látták a hátamat, az bitos… Elindult a nap is lefelé – Orgoványnál mikor utolértem őket – épp a kúton itattak – inkább a aszfalton mentem volna, hogy ne tartsam fel őket – de csak sikerült megfűzniük újfent 🙁 Lyó volt!! Kicsit ők is visszavettek a tempóból – meg a sötétedésben én se láttam annyira a homokot, így bátrabban húztam… Valahol megálltak a KTM-en villanyt gyújtani – én meg előrementem, hogy legyen 1 kis laufom. Pár kereszteződésben csak úgy saccra mentem tovább – de (most már ugye profiként…) hagytam nyomokat, hogy leglább lássák, hogy merre tévedtem el 🙂 Egyszercsak Taki utolért és nem állított meg, ebből gondoltam, hogy jó az irány.
Ő is jobban járt, hogy visszább vett, cserébe látott a lámpámnál az egyre jobban leszálló estében. Jót loholtunk egymás mellett, hullámok, erdei kanyargók, jó volt egymás mellett csapatni! Egy elágazónál bevártuk a lemaradódat és sajni itt újabb mély homok jött, úgy lemaradtam, “mint ide Nagykáta”. De a sötét nekem dolgozott, néhol már-már majdnem utólértem őket. De csak néhol… Ők vakon jobban mentek mint én a piláccsal. Tázlához mentünk ki az aszfaltra, itt már csutka-sötét volt.
Aszfaltos döngetés, Taki beállt egy kocsi mögé, tartottuk a 120-at Majsáig, a vak KTM-et meg közrefogtuk.
Majsa előtt a vezető koncsink elkanyarodott – húztam egy kövéret és elsuhanva mellettük az élre álltam – ismét csak világítani. Majsán megálltam visszaöltözködni – kezdett már ekkora tempónál csípni a novemberi este az egy szál pólóban. (odafelé bezzeg pulóver is meg kabát-bélés is volt…) A nagy beöltözködés közben derült ki, hogy a kupuffom legint lekókadt a nagy rohanásban – és most sikerült mindkét tartó-csavartól megszabadulni 🙁 Szerszámok elő, – és Taki rendszámtábláját donorként használva “szereztem” alátétet a kókány csavar alá… (és mindez persze Sztív miatt volt, mert ő emlegette fel már megint az évadnyitós Cagivás útszéli javítást 🙂 Anya, kontra-anya – hazáig már kibírja. A KTM-be is megpróbáltak villanyt lehelni – kevés sikerrel – inkább indultunk és itthon Taki adott neki drótot az akksitól a lámpákig, hogy Makó felé ne legyen nagyobb grimbusz. Dorozsmán amúgy motoros módra, menetközben elköszöntünk, ők Takihoz drótozni, én meg haza.
Bizony mondom néktek, embörös túra volt!! Jó társaság, kellemes történetek, várva várt történések, jó kaja, klassz utak – mi kellhetett volna még!?
Köszöm mindenkinek! (ezt még egyszer-háromszor lenyomhatnánk!!)
üdv:Mistral